Sebes György: Nem egyemberes show
Ez nem egyemberes show – mondta Németh Miklós. A volt miniszterelnök arra válaszolt, utólag nem sajnálja-e, hogy éppen harminc éve nem ő jelentette be a tévében a határnyitást. Emlékeztetett arra is, hogy Helmut Kohl akkori (nyugat)német kancellár javasolta, a külügyminiszterek kommunikálják a döntést. Így magyar részről Horn Gyulára hárult a feladat és ő szerette is, ha a reflektorfényben állhatott, különösen egy ilyen fontos ügyben. Az egykori kormányfő pedig három évtized távlatából még hozzátett egy nem kevéssé áthallásos mondatot is: „Sajnálom azokat, akik a percnyi népszerűségért nem a teljes igazságot mondják”.
Németh Miklós az RTL Klub egyik legjobb műsorának, a hetente egyszer jelentkező XXI. Századnak nyilatkozott. Ez a program – újabban – hétfő esténként látható, természetesen nem főműsoridőben. Feltehetően nem vonz sok nézőt, hiszen nem folytatásos – és kitalált – történet, nem is valóságshow, mindössze egy hiánypótló adás és egykori életünkről szól. Igazából egy közszolgálati csatornán lenne a helye, ha a közszolgálatiság fogalmát az utóbbi egy-két évtizedben nem járatták volna le véglegesen és visszavonhatatlanul. Így aztán ma egy kereskedelmi tévé idézi fel a közelmúlt történetét, méghozzá részrehajlás és politikai felhangok nélkül.
Nem is csoda, hogy az RTL Klub hírigazgatójának ez az egyik büszkesége. És Kotroczó Róbert joggal mondhatja, hogy bár a történelmet általában a győztesek írják, az ő esetükben viszont nem. Ők az utóbbi több mint húsz évben kivívták maguknak a jogot, hogy hitelesek legyenek és ne kelljen minden pillanatban arra figyelniük, tetszik-e az éppen regnáló hatalomnak, amit csinálnak. Ebben jelentős része van a hírigazgatónak, aki lassan ugyancsak két évtizede áll posztján.
Kotroczóra és a XXI. Századra vonatkoztatható az is, amit Németh Miklóstól az elején idéztünk. Pedig ez a fiatalember üstökösként tűnt fel a tévézésben a 90-es évek elején. A Magyar Televízió rövid életű hírműsorában, az Egyenlegben pallérozódott, mint riporter, de műsort is vezetett, mégpedig kitűnően. Szinte képernyőre termett és csak utóbb mesélte, hogy minden élő adás mekkora megpróbáltatást jelentett számára. Így talán nem is esett nehezére, hogy az RTL Klubnál munkatársait – beosztottjait – „futtassa”, konkrétan a XXI. Század című műsorban.
Ezt az adást ugyanis minden héten más csinálja, de nem is lehetne másképp, hiszen olyan témákat dolgoznak fel, amelyek hosszú kutatómunkát, sok előkészületet, beható tanulmányozást igényelnek. Nagyon szimpatikus, hogy a bevezetőben – legyen szó bármiről – a műsorvezető-riporter saját élményeit, emlékeit is felidézi a témáról, amit aztán gazdag képanyaggal – főleg archív felvételekkel – és néhány interjúalany segítségével részletesen ki is bont. Hosszú évekig Lázs Sándor irányította ezt a szerkesztőséget, ám nemrég nyugdíjba ment, noha még visszadolgozik. Most Borsody István a felelős szerkesztő, ő jegyezte a határnyitásról szóló műsort is. De Németh Miklóssal már Kotroczóval együtt beszélgettek és jó volt látni, hogy a hírigazgató nem felejtett el lényegre törően és pontosan kérdezni.
Igaz, a legérdekesebb kérdést nem ő tette fel. Németh Miklós ugyanis arról beszélt, hogy sosem gondolta, a határnyitásból politikai tőkét kovácsolhatott volna, hiszen őt mindig a szolgálat érdekelte. És akkor – újra csak nem pusztán az egykori eseményekre célozva – kifejtette, hogy szerinte egy nemzet, egy ország, egy nép számára a legnagyobb veszély az, ha félrevezetik.
Márpedig egyoldalú tájékoztatással, propagandával annyira lecsökkenthetik a nép ítélőképességét, hogy az már nem képes józanul gondolkodni, csak a rövidtávú érdekei szerint. És akkor „az első kalandornak odadobja magát” – mondta. Mire Borsody – napjainkban egy riportertől teljesen szokatlanul – megjegyezte, hogy ez azért naivitás. Németh Miklós pedig erre azt válaszolta, elfogadja, ám még mindig jobban szeret így élni, mint tömjénfüstben.
Az ilyen párbeszédek miatt (is) jó műsor a XXI. Század. Meg persze azért is, mert emlékeztet azokra a – nem oly távoli – időkre, amiket sokan szeretnének elfelejteni, netán átírni. Vagy legalább a saját szerepüket másképp láttatni. Hol a média, hol a kultúra, hol a politika, hol esetleg a reklám történetének egy-egy epizódját idézik fel, boncolgatják. Nem mennek nagyon nagy mélységekbe, igyekeznek szinte bulvárosan feldolgozni minden témát, de még így is példamutató, amit csinálnak. Ezen a héten például hazai együttesek és fesztiválok rendszerváltás utáni kezdeteit tűzték napirendre. A Tankcsapda és Lovasi András – és együttesei – sorsán keresztül mutatták be az egykori zűrzavart és útkeresést, meg azt az időszakot, amikor szinte „szemesnek állt a világ”.
Minden hétre találnak figyelemre érdemes, jól képesíthető, az előző évtizedeket jól jellemző témákat. Néha portrékat készítenek, gyakran idézik a korabeli sajtót és mindig fel tudják „dobni” filmjeiket. Azt se felejtsük el, a határnyitásról szóló részben elmondták, hosszan beszélgettek Németh Miklóssal, s az interjúból újabb részleteket is felhasználnak majd a jövőben. Talán fény derülhet néhány egykori titokra, s netán újabb aktuálpolitikai leckékben is részük lehet azoknak, akik hajlandók érteni a volt miniszterelnök szavait. (Szép Szó)