Száműzetésben

Schiff András világhírű zongoraművész tizenkét éve döntött úgy, hogy amíg az Orbán-kormány hatalmon van, nem lép fel Magyarországon. A napokban interjút adott lapunknak, ebben megerősítette, hogy kitart elhatározásában. „Ha nem tudnék magyarul, akkor engem sem zavarna annyira Orbán Viktor és a Fidesz. Számtalan külföldi kollégám jár Magyarországra koncertezni, remekül érzik ott magukat, és halvány lila fogalmuk sincs róla, mi is folyik ott. Nem is igen érdekli őket.” Schiffet viszont érdekli, kevés világhírű zenész, művész hoz meg ilyen súlyú döntést. A legendás karmester Arturo Toscanini Mussolini hatalma alatt fejtett ki ellenállást és Pablo Casals gordonkaművésznek is volt néhány évnyi hallgatási fogadalma, így tiltakozott Franco rendszere ellen. Persze nem lehet és nem is ildomos rendszereket összehasonlítani, mégis továbbra is erős üzenet az, hogy Schiff András továbbra sem hajlandó Magyarországon koncertezni. A magyar színházi és filmes világban is előfordul, hogy valaki a külföldi „száműzetést” választja. Mundruczó Kornél rendező évek óta gyakorlatilag külföldön dolgozik. Ez jellemző Schilling Árpádra, és igaz, hogy Kovalik Balázs vagy Bodó Viktor itthon is rendez már, de ők is elsősorban külföldön szívesen látott vendégek, sőt már nem is vendégek, hanem szakmailag otthonosan érezhetik magukat például Németországban. Schiff András azt is mondja: „A politika megszabja a dolgok hierarchiáját. Mi a fontos, mi kevésbé fontos és mi lényegtelen. Orbán Viktornak a legfontosabb a labdarúgás, ide ömlik a pénz.” Ezt nehéz lenne cáfolni, bár mint a zongoraművész is említette, látta már a magyar miniszterelnököt külföldi operaház páholyában de rögtön érezte, hogy ez nem az ő terepe. Így valószínű, ha Schiff András játékát akarjuk élvezni, egy darabig még mindig legalább Ausztriáig kell eljutnunk.