Bereczk Imola: Csapatjáték

Schanky úr tudományosan készül az olimpiára. No nem mint sportoló, hiszen ahhoz legalább negyven évvel elkésett, és sem a megfelelő testfelépítése, sem a szorgalma nem adatott meg a vízi sportokhoz, hanem mint vérbeli, professzionális szurkoló. Schanky úr ugyanis fanatikus rajongó, akinek az úszás a mindene.
Régóta minden kisebb-nagyobb bajnokságot figyelemmel kísér, az összes elérhető riportot meghallgatja a versenyzőkkel és az esélyesekkel, vezeti az időeredményeket, olvassa a beszámolókat. Tudja, kivel mi történt az elmúlt években, ki milyen klubhoz szerződött, hol vett részt edzőtáborban, és milyen formában van. A szokásoson kívül az is érdekli, milyen az úszó viszonya az edzőjéhez, a csapattársakhoz, és egyes delikátabb esetekben a házastársához. A lassanként összecsipegetett adathalmazt folyamatosan Excel-fájlba rendszerezi. Felvezeti a versenyzők nemét, korát, testzsírszázalékát és vérsavasodási adatait, korábbi érmeit. Római egytől háromig tartó megjegyzés oszlopokba pedig a pikánsabb magánjellegű részleteket, amelyek, úgy gondolja, befolyásolhatják a teljesítményüket.
Idén azonban Schanky úr úgy dönt, hogy nemcsak mint néző és drukker élvezi, hanem további izgalmakkal fűszerezi a nyári játékokat. Mint mindent, ezt a feladatot is pontos terv mentén haladva végzi. Már január elején leszögezi a főnökének, hogy teljes éves szabadságát az olimpia ideje alatt óhajtja kivenni. Kollégái kényszerűen ehhez igazítják családi nyaralásukat. Kicsit irigylik, hogy ilyen fontos helyszínre utazik. De Schanky úr nem tervez sehova se elmenni, csupán a lakásába zárkózni, hogy háborítatlanul tudjon a kedvenc sportágára koncentrálni.
Kora tavasztól bújja a reklámújságokat, hol tud kedvező feltételekkel ötvenöt colos, síkképernyős televíziót szerezni. A régi tévéjét sosem szerette, de mostanra egyenesen méltatlannak érzi egy ilyen horderejű eseményhez. Komoly kiadásra azonban nem futja a családi kasszából, ezért személyi hitelért folyamodik. A banki nyomtatvány indoklásához csak annyit ír: Olimpia 2024. A banktisztviselő lelkes beszámolója hallatán azt hiszi, hogy mint apa, gyermeke induló sportkarrierje finanszírozásához kér segítséget, és egészen meghatódik. Mivel Schanky úrnak sosem volt adóssága, közüzemi számláit pedánsan fizeti, gond nélkül megkapja az igényelt összeget.
Schanky úr híresen megfontolt, így a kölcsön visszafizetésére is születik elképzelés. Ha már úgyis mindent tud az úszásról, hasznosítja a tudását. Úgy tervezi, hogy sportfogadáson nyer, és kamatostul, idő előtt törleszt. Ha ügyes, még egy hosszú hétvége is kitelik a nyereményből valahol belföldön, akár vízparton. Legalább lubickolhatnak egyet a gyerekei, amíg ő az árnyékban olvassa a Nemzeti Sportot.
A felkészüléssel egészen jól halad. Google-naptárban beosztást készít a család számára. Annak érdekében, hogy a különösen fontos pillanatokban senki és semmi ne zavarja, a gyerekeit befizeti egy ottalvós táborra, és a nagyszülőkkel ügyeleti rendszert szervez, arra az esetre, ha mégiscsak történne valami a kölykökkel. Feleségét támogatja, hogy ekkorra időzítse az évek óta halogatott kiruccanását a csajokkal. Jó szándékát bizonyítandó, kölcsönadja a teletankolt öreg Skodát, gondosan kitakarítja, és vesz a visszapillantóra levendulás szagtalanítót. Neje hálából három hétre előre megfőz, és a fagyasztóládában hagy mindent kis dobozokban, naponként feliratozva, majd boldogan autóba pattan a barátnőivel.
Schanky úr, mikor már senki sincs otthon, rendel három láda dobozos sört. Barnát, 8%-osat. Mégiscsak szabadságon van. Mivel nem figyel a vonalaira, és ha izgul, mindig csócsálni akar valamit, vesz néhány karton rágcsálnivalót is. A nagy kiszerelésű sós chips mellé tapsoló kezet és szurkolói dudát ígérnek ajándékba, ezért az eredetileg tervezett öt kiló helyett harmincat kér. Jó lesz a gyerekeknek uzsonnára, legalább végre valaminek örülnek, győzi meg magát. Kereplő után is kutat a neten, de amikor kiderül, hogy Kínából már nem fog időben ideérni, eltekint a vásárlástól. Büszke magára, hogy bármennyire vonzó ajánlatra bukkan, túlzó, indokolatlan kiadásba mégsem veri magát, és még a szomszédokkal is megőrzi a jó viszonyt.
Az esemény kezdete előtt Schanky úr letölti a komplett menetrendet, és mivel papíron jobban átlátja, ki is nyomtatja. Más-más színű vastag filccel jelöli a férfi-, női, valamint a váltószámokat. Sorba rendezi a lapokat, és a nappali falára eszkábált tizenhárom méter hosszú szárítókötélre kicsipeszel minden információt. A sok párhuzamos esemény miatt a legfontosabbakról külön post-itet is ír, amit a hűtőszekrény ajtajára és a mosdó csempéjére ragasztgat, nehogy bármi elkerülje a figyelmét a nagy izgalomban. A lakás úgy néz ki, mint egy ócska filmsorozatban a nyomozóiroda, vagy mint egy demens lakóhelye a teljes szétesés előtt.
Mikor Schanky úr úgy érzi, minden szükséges tudás a rendelkezésére áll, munkához lát. Kiválasztja, mire és mekkora tétet tesz. Arra ugyan számított, hogy a futball a legnépszerűbb, de arra álmában sem gondolt, hogy a fogadóirodák kínálatában a pingpong vagy a darts több fogadási lehetőséget kínál, mint az úszás. Az iroda alkalmazottja a waterpolót ajánlja. Affektálva ejti: vóóóterrrpóló. Bár Schanky úr imádja a vízilabdát, úgy érzi, a csapatsportban túl nagy szerep jut a véletlennek, a kiszámíthatatlan és megmagyarázhatatlan okból működő vagy épp csődöt mondó összjátéknak, így arra a területre nem merészkedik. Végül oszt-szoroz, és a kölcsönből megmaradt összeget az úszásban várható magyar érmek darabszámára teszi fel.
Eljön a nagy nap. A megnyitó ünnepségre lezser nyári öltönybe bújik, és bár a lakás tökéletesen be van sötétítve, szalmakalapot nyom a fejébe. Beül a kedvenc fotelébe, és amíg nézi a bevonuló sportolókat, lengeti a nemzetiszínű papírzászlót, amit a chips kartoncsomagolásából vágott ki az előnyomott szaggatott vonal mentén. Amint a magyar küldöttség megjelenik az ötvenöt colon, felpattan, és szívére teszi jobb tenyerét.
Aztán elindul egy napokig tartó, őrült, zaklatott hajsza. Alig alszik, mert amikor nem a vizet szelő úszókat nézi, akkor a kiértékelő és jóslásokba bocsátkozó interjúkat hallgatja. Ül a foteljében, mellszőre kivillan a fehér fürdőköpeny alól, és hol felrakja az úszószemüveget, hogy átérezze a sportolók helyzetét, hol leveszi, hogy lásson valamit. Felvételről újra meg újra megnézi a tudósításokat, érteni akarja, hol és miben hibázott egyik-másik versenyző. Fogy a sör, gyűlnek az üres chipses zacskók és ételes dobozok. Schanky úr már nem tudja megmondani, hány napja nem hagyta el a lakást, és nem nyitott ablakot. Hol örömtáncot jár, hol veri a fejét a falba, de a tippjeit tekintve egészen jól halad. Egyszer csak konstatálja, hogy meglett az összes érem, amire fogadott, de még hátravan egy utolsó versenyszám, ahova szintén felküzdötte magát a váltó.
Schanky úr a családi kassza miatt azt szeretné, hogy ne legyen több érem, szíve mégis együtt dobog a meglepetésre döntőbe jutott csapattal. Arcára piros-fehér-zöld csíkot ken, HUN feliratú úszósapkát cuppant a fejére, és leül a képernyő elé. Olyan ideges, hogy nem tud tisztán gondolkodni. Remeg a lába, amikor eldördül a pisztoly. Pörgeti az úszószemüveget, most mégis kéne a kereplő. 50 méter, Schanky úr felpattan, az úszó jól fordul. Lassan 100 méter, mintha vezetne a magyar versenyző, jön a váltás. Az előny alig-alig látszik, de mintha nőne, Schanky úr táncolni kezd. A földön lévő felbontott barna sör kiborul. 150 méter, Schanky úr a fotelt is felborítja egy hatalmas ugrással. Újabb váltás, már egy fél hossz előny a magyar versenyzőnek. Schanky úr dudál, tapsol a kezekkel. 250 méter, felállt a váltó utolsó tagja is. Vajon meg tudják csinálni? Schanky úr előredől, szinte beleolvad a tévé képernyőjébe, annyira koncentrál. Elindul a negyedik versenyző, de nagyon jön a német utolsó tag, még friss, teljes erejében van. A magyar megy, a német vészesen közelíti. Nem, már egyenesen utoléri, egy vonalban vannak. Ekkor Schanky úr nem bírja tovább, felhúzza a szemüveget, előrenyújtja a karját, és elrugaszkodik. Fejest ugrik a képernyőbe. Megy, megy, jót tett a sör, már hozza vissza a magyar csapatot. Lassan megelőzi a németet, az arcáról olvad le a festék, de nem, nem bánja. Még 20 méter, és igen, van esély a győzelemre. Sőt, már egy teljes hosszal vezet a német úszó előtt, már csak néhány csapás. Már csak 5 méter, és Schanky úr eléri a falat.
Nyer a csapat.
Schanky úr mámorban úszik, integet, lekapja a szemüveget, hogy megjegyezzék az arcát. Néhány perc múlva felocsúdik, és visszaül. Amíg nem kezdődik az eredményhirdetés, és fel nem csendül a himnusz, máris gyors fejszámolást végez, mennyi túlórát kell bevállaljon, hogy vissza tudja fizetni a kölcsönt.
Amikor felállnak a dobogóra, ő is feláll. Schanky úr boldog. Ez férfimunka volt.
Aztán takarítani kezd, több fordulóval lehordja a szemetet. Közben tervet készít, hogyan fog beszélni a főnökével. Nyugtatja magát, hogy ez csak sport és játék, a beruházás valójában minden percért megérte.