A szenvtelen hatalomnál nehéz rosszabbat elképzelni, mondanánk, ha nem volna mögöttünk tizennégy év a nemzeti együttműködés csimborasszójából. Így inkább nem mondunk ilyet, hiszen valójában bármikor el tudunk képzelni sokkal rosszabbat, és ez a sokkal rosszabb rendre bekövetkezik. Nem a szerény állampolgári képzeletünk a dolgok elkúródásának a gátja, az egyszer bizonyos. Régóta az a megérzésünk, hogy dróton haladunk Putyin Oroszországa felé, és mivel az „eddig, és ne tovább!” vörös vonalai csak a politikusok elvont szókészletében és a rajzfilmekben léteznek, észrevétlen botladozunk az erdogani török franchise-on és a hszi-csin ping-i kínai balon át a félázsiai létezés felé. Napok kérdése, hogy az első halmajugrai kipcsak kéttannyelvűből egyenes út vezessen a moszkvai Lomonoszov világbéke-szakára, vállról indítható föld-levegő fakultással. Ám buddhista megfigyelés szerint a derékig érő szarból is lehet kiút anélkül, hogy további várakat kellene építenünk belőle a filippínó munkaerőpiac hathatós bevonásával.
