Tegyük fel, hogy ez a rendszer minden beépített biztosíték és racionális ellenérv dacára megbukik egyszer. És tegyük fel, hogy azokban, akik őszintén hittek benne, vagy csak jobb híján, de azért többé-kevésbé tiszta lelkiismerettel újra és újra megszavazták, lesz belső igény a szembenézésre, hogy mit is támogattak másfél évtizeden át, és hogy miért. Hogy adott-e ez a rezsim legalább ugyanannyit az országnak, mint amennyit az elitje kapott tőle (vagy pláne adott-e annyit, amennyit ténylegesen adhatott volna), és hogy mit váltott valóra abból a túlzás nélkül történelmi esélyből, ami a hatalommal együtt az ölébe hullott 2010-ben. Szóval tegyük fel, hogy lesz ennyi morális tartás bennü(n)k. Ha így van, akkor rengeteg olyasféle naplóbejegyzés fog készülni - gondolatban, szóban, írásban vagy akár mozgóképben - mint amilyet Magyar Péter készített karácsonyra. Mert az emberben, ha van lelkiismerete, él az igény, hogy megmagyarázza (magának, vagy legalább a gyermekeinek), hogy miért vett részt benne; hogy miért hagyta; hogy miért nem tett többet ellene.
