Timothy Dolan amerikai főpap, a Bíborosi Kollégium egyik legközlékenyebb tagja. Lelkesen számol be a közösségi térben szinte minden lépéséről. Röviddel a konklávé előtt Dolan, aki már másodízben vett részt pápaválasztáson, azt mondta, mihelyst kulcsra zárják a Sixtus-kápolna ajtaját, valami megmagyarázhatatlan légkör kezd uralkodni a bíborosok között. Ezt hívják a Szentlélek hatásának. Ezért nincs sok értelme a találgatásoknak. Tekinthetik favoritnak a bukmékerek, vagy hírmagyarázók Pietro Parolin államtitkárt, Luis Antonio Tagle fülöp-szigeteki bíborost, vagy Erdő Pétert, ezt a tényezőt nem lehet előre megjövendölni. S valóban, ha csak az előző három pápaválasztáson tekintünk végig, mindig olyan egyházfőt választottak, aki valamilyen tekintetben történelmi tettet hajtott végre. II. János Pál egyebek mellett 1979-es lengyelországi szentmiséjével, majd a vasfüggöny lebontásával írta be magát a történelembe. Utóda, XVI. Benedek azzal, hogy utat mutatott a pápáknak: ha túlságosan is törékenynek érzik magukat, s úgy látják, nem tudnak tovább haladni a Krisztus által kijelölt úron, bátran mondjanak le. Ferenc pedig egyszerűen „csak” azzal, hogy ember volt, egy közülünk, aki humanizmusával vált példaképpé, s mutatta meg hívők és nem hívők számára, mi is az evangélium lényege: a gyűlölködés helyett a felebaráti szeretet.
