A miniszterelnök áll, mint a lakodalomban (haha) és néz, hogy akkor ez most micsoda. Segítünk, ha már metafora: mindenki táncol és azért néz rá olyan furcsán, mert ő az egyetlen, aki a parkett közepén zsebre dugott kézzel és sértődött képet vágva a többiek csaját méricskéli. Lehet, az utolsó kupicát már nem kellett volna lehúzni. Vagy még az elején felmérni, hogy hol van és ott mi az elvárható magatartás. A ráckevei Orbán-beszédből azonban leginkább az jön le, hogy fogalma sincs, mihez kezdjen. Már azt kivéve, hogy látja a közelgő bajt és azt hiszi, kidumálhatja magát belőle. Nem lesz egyszerű, hiszen a forgatagban egyre újabb haragos szemekkel kerül szembe.
