Ebéd után dorombol a délután.Elnyújtóznak a gerincbe vésett évek,és a fájdalom is kicsit pihenőre térhet.Ilyenkor megtisztel két nyugalmas óra,nem reagálok kérésre, sem parancsszóra.Az álmok között sétálok kedvemre,hívnak is, ha akarok, lépjek be.Csodavilágok egész sora csalogat,hogy hagyjam el a megkopott napokat.De akkor újra kell születnem máshol,és semmit nem vihetek a múltam javából.Ha mégis ragaszkodnék egy szép emlékhez,ami majd ott erővel felvértez, köddé válnamár az átmenet után.Ezért maradok veled békés és ölelő délután.
