Edittel a szakrendelő büféjében találkoztam. A sikeres vérvételi procedúrát egy kávéval akartam megünnepelni, és csak az ő asztalánál volt hely. Szinte rá sem nézve, kijelentő módban kérdeztem, hogy szabad-e, és meg sem várva válaszát, leültem vele szemben. Letettem a kávémat, elővettem a mobilt, hogy értesítsem a családot arról, életben maradtam a beavatkozás után, amikor megéreztem, hogy merőn néz.
