Az ókori Rómában a termékenység szabályozása nem számított rendkívüli gyakorlatnak. Az orvosi szövegek, a házassági normák és a mindennapi tapasztalatok egyaránt azt mutatják, hogy a fogamzásgátlás a társadalmi stabilitás és a női egészség megőrzésének eszköze volt, nem pedig a gyermekvállalás elutasítása.
