A sajtóban immár egymás szinonimájaként használják az „airbnb” és a „lakáshotel” kifejezéseket. Ki emlékszik arra, hogy úgy húsz éve a környezettudatosság hétköznapi gyakorlataként indult ez az egész? Ha elutazol, és üresen állna a lakásod, használják mások, amíg te odavagy; és így te is találhatsz magadnak olcsó magánszállást bárhol a világon.Ebből lett mára a budapesti belvárost is paralizáló biznisz: a hagyományos lakóházak nagy lakásaiból olcsó tömegszállásokat fabrikálnak, ahol aztán felügyelet nélkül lazíthatnak a világ proletárjai, kiváltképp egy kiadós (papíron persze rég betiltott) szervezett kocsmatúra után. A házak kapuján tucatszám fityegő kulcsszéfek mutatják, hogy ezekben az infrastruktúrával bőkezűen ellátott, iskolákban-óvodákban gazdag, príma közlekedésű belnegyedekben már rég nem családok laknak. De még csak nem is egy-egy kisvállalkozó termeli így a sűrű fillért: az egyenruhás takarítók kőkemény trösztöknek dolgoznak, történetesen ugyanannak az üzleti körnek, amely a bulinegyed kocsmáiból és etetőhelyeiből is gazdagszik.
