Dél-Korea számos kihívással szembesül az észak-koreai menekültek miatt
A Dél-Koreába érkező észak-koreai menekültek kihívás elé állítják a dél-koreai kormányt - amely továbbra is elkötelezett az esetleges újraegyesítés mellett - és magát a lakosságot is, akik másodrendű állampolgárként tekintenek az érkezőkre.
A dél-koreaiak különböző kifejezéseket használnak az Észak-Koreából érkezőkre: a disszidenstől a menekültön át az új telepesig sok szavuk van rájuk. Az újonnan érkezők kihívás elé állítják a dél-koreai kormányt – amely továbbra is elkötelezett az esetleges újraegyesítés mellett – és magát a lakosságot is, akik másodrendű állampolgárként tekintenek a menekültekre. A tömeges áttelepülés mindemellett a dél-koreai gazdasági kihívások szélesebb köréhez is hozzájárul, beleértve a jóléti kiadásokat és a munkahelyteremtést.
Az 1990-es évek éhínsége előtt csak néhány észak-koreai vándorolt délre. Az Egyesítési Minisztérium adatai szerint 2007 februárjáig mindössze 10 000 észak-koreait regisztráltak Dél-Koreában. Ez a szám 2010 novemberére további 10 000-rel nőtt, 2017 júniusáig pedig számuk 31 000-re emelkedett. Az egyre szigorúbb határellenőrzések ellenére még mindig több ezren érkeznek évente.
Miután az észak-koreai érkezéseket feldolgozták, a disszidensek automatikusan dél-koreai állampolgárokká válnak. A nyelv azonban akadályt jelent az integráció szempontjából, ugyanis a szöuli és phenjani dialektusok igen eltérőek – már az ország feloszlása előtt is különböztek. Azóta ez tovább mélyült: míg az északi dialektust az orosz, a déli nyelvjárást inkább az angol befolyásolja. Az észak-koreaiak épp ezért Dél-Koreába történő érkezésükkor mindössze a szavak 70 százalékát értik, és gyakran olyasvalakivel beszélnek, akivel nem tudnak megfelelően kommunikálni. Ráadásul gyakran “akcentus-diszkriminációval” szembesülnek, amely korlátozza foglalkoztatási lehetőségeiket.
Az észak-koreai érkezők oktatásához és képzéséhez szükséges pénzügyi források – mint például a számítógép használatának elsajátítása – fokozott figyelmet kapott a dél-koreai lakosság részéről. A 2004-es reformok ezeket az aggályokat igyekeztek megoldani azáltal, hogy körülbelül kétharmadával csökkentették a menekülteknek nyújtott letelepedési támogatásokat.
A nőket szívesebben látják
Az elmúlt években az érkezők körülbelül 70 százalékát nők tették ki. Mint hagyományos patriarchális társadalom, amely elvárásokat támaszt a férfiak felé, a dél-koreai nép kedvezőbb fényben látja a női menedékkérőket, míg a férfiak érkezése inkább olyan ellenállást vált ki, mint amivel a menekültek másutt is szembesülnek.
Egy 2019 márciusában végzett felmérés alapján, amely során dél-koreaiak véleményét kérték ki az észak-koreai bevándorlókkal kapcsolatban, a legtöbben szimpátiájukat fejezték ki a menekültek kapcsán, és úgy gondolták, hogy a két ország lakossága mégiscsak egy nemzet.
A felmérés ugyanakkor azt is megállapította, hogy a közvélemény az észak-koreai bevándorlók támogatása kapcsán a kedvezményezett nemétől függ. Mikor általánosságban a menekültekről vagy csak a nőkről kérdezték őket, a válaszadók többsége szorgalmazta, hogy a kormány növelje a nekik nyújtott segélyeket. Amikor azonban kifejezetten a férfi menekültekről esett szó, 10 százalékkal kevesebben mondták azt, hogy ez jó ötlet.
Még sok a munka
Mindemellett fontos megemlíteni, hogy Dél-Korea közeledési és újraegyesítési erőfeszítései eléggé átformálják az észak-koreai érkezők megítélését, és ezért elengedhetetlen, hogy az ország hosszú távú stratégiát dolgozzon ki a menekültek integrációjára, amelyek végső soron ösztönözhetik is az esetleges újraegyesülést.
Mivel a koreai nyelvi változatok továbbra is eltérnek egymástól és a technológia folyamatosan fejlődik, további finanszírozásra lesz szükség ahhoz, hogy az észak-koreaiakat sikeresen integrálják például a munkaerőpiacra.
Ezekre az erőfeszítésekre egy olyan szélesebb körű erőfeszítés részeként kell tekinteni, amely egy olyan modern szociális biztonsági háló kifejlesztésére irányul, amellyel mind a dél-koreaiak, mind az újonnan érkezők jól járnak majd. Ezek egy részét az Észak-Koreának nyújtott infrastruktúra- és humanitárius segítségnyújtás koherens stratégiájának kidolgozására kell összpontosítani. Az észak-koreai érkezők segítése egy olyan politikai párbeszéd részét kell hogy képezze, amely a munkahelyteremtésre és a mindenki számára biztosított jobb lehetőségekre összpontosít.
Mindez segíteni fogja a lakosságot abban, hogy megbirkózzon a menekültek elfogadásával, valamint abban is, hogy csökkentsék a nemek közötti egyenlőtlenséget.
Forrás: East Asia Forum