Putyinisszimusz
Az orosz elnök látogatásának az égvilágon semmi értelme nem volt. Ha volt, az legalábbis nem derült ki a közös sajtóértekezleten. Illetve, orosz részről talán valami mégiscsak, különben Vlagyimir Putyin nem beszélt volna az orosz gázexportról - egészen 2025-ig, jóllehet Budapest csak évente akar megállapodni. De az tényleg nem világos, hogy mi haszna Magyarországnak a villámlátogatásból. Amellyel újra, ország-világ előtt sikerült demonstrálni azt, amit pedig Orbán Viktor a kamerák előtt megpróbált legalább formálisan elhessegetni magától, a koordinált orosz-magyar nyomásgyakorlást Ukrajnára. A magyar diplomácia jó időzítéssel éppen Putyin érkezése előtt tett keresztbe egy Ukrajnával kapcsolatos NATO-nyilatkozatnak. Ezzel, de ezt leszámítva is csak a blama marad.
Oroszország kétségkívül nagyhatalom. Akkor is, ha gazdasági teljesítményét tekintve csupán a 11-12. helyen áll a világban. Van lista, ahol megelőzi Dél-Koreát, van, amelyiken elmarad tőle. (Márpedig Dél-Koreát ritkán említik a nagyhatalmakat sorolva.) Népessége Banglades mögött, de Mexikót megelőzve a kilencedik. (Globálisan ezt a két országot se tekintjük nagyon befolyásosnak.) Mindenesetre Oroszország földrajzi értelemben tényleg nagy hatalom. Olyan nagy, hogy csak kisebbik, európai részéből kitelne negyven Magyarország. Ráadásul ott van a gyakorlatilag bevethetetlen, ám érvként békében is nagyon hatásos atomarzenál - 6500 nukleáris robbanófej a hozzá tartozó rakétákkal, repülőgépekkel és tengeralattjárókkal.
Van aztán még két emberi tényező, ami segít Oroszországot nagyhatalommá tenni: az ambíciója és Vlagyimir Putyin. Az első azt jelenti, hogy az ország kész anyagi és emberi erőforrásainak jelentős részét geo- és katonapolitikai céljaira összpontosítani. A lakosság (egyelőre? még mindig?) hajlandó ennek alárendelni életszínvonalát és szabadságjogait. A kulcsmondat itt a közhellyé vált, mindenre alkalmazható végső érv: "De legalább a Krím miénk!"
A nagyhatalmiság másik fontos összetevője a viszonylag gyenge kártyáit kiválóan, póker-arccal megjátszó államfő. Az egykori KGB-tiszt intellektuális képessége és politikai ösztöne főleg amerikai kollégájával való összehasonlításban tűnik kiemelkedőnek.
Úgyhogy a kiegyensúlyozott kapcsolatok, amikor szükség van rá, a magas, sőt, legmagasabb szintű találkozók Magyarország szempontjából is fontosak. Volt idő, amikor Orbán Viktornak (és persze Gyurcsány Ferencnek) erről a mainak pont az ellenkezője volt a véleménye, de ezt tudjuk be a szokásos kormány-ellenzék játéknak. Ennél nagyobb baj, hogy a Moszkva érdekei iránt tanúsított magyar megértés már jócskán túlmutat a kétoldalú kapcsolatrendszeren és nem véletlenül váltja ki európai és amerikai szövetségeseink gyanakvását. Magyarország államnak nem túl nagy, de trójai falónak pont elég - be lehet jutni vele az amúgy bevehetetlen falak mögé.
Az remélhetőleg csak tapintatlanság, hogy az Orbánt évek óta látványosan domináló putyinisszimusznak pont október 23. és november 4. között támadt kedve idevillámlátogatni. (belföld)