A szivárvány nem gyűlöl, nem uszít, az országvezetők számára tehát nem vállalható
A szivárvány volt a július 11-én befejezett labdarúgó Európa-bajnokság egyik főszereplője. Legalább ugyanannyi szó esett róla, mint a mérkőzésekről. A magyar kormány ódzkodik a szivárványtól, hiszen az európai kultúrában ez olyan értékeket szimbolizál, mint a tolerancia, a sokszínűség, a másik elfogadása olyannak, amilyen. A szivárvány nem gyűlöl, nem uszít, a politikai elitnek nevezett magyar országvezetők számára tehát nem vállalható.
Ugyanakkor nem idegen a kabinettől a sötét valóság szivárványszínű tálalása. Csodálatos hangulatú budapesti mérkőzésekről, fantasztikus szurkolásról lehetett hallani, olvasni, a fideszes politikusok egymást próbálták felülmúlni az Eb iránti rajongásukban. Mintha a köztudottan futballimádó Orbán Viktor miniszterelnök kegyeit az a beosztott érdemelné ki jobban, aki nagyobb lelkesedést mutat a kontinenstorna iránt. Tagadhatatlan, fantasztikus volt a hangulat a Puskás Arénában rendezett mérkőzéseken, 55 ezer néző biztatta sportszerűen a magyar válogatottat. Ezek tények, senki sem vitatja őket.
Az is tény azonban, hogy voltak százan-kétszázan, akik diszkriminatív rigmusaikkal, „anti LMBTQ” felirattal sötét árnyékot vetettek a kormány által szivárványszínűre festett égre. Ez a kisebbség évek óta tönkreteszi több tízezer normális felfogású és gondolkodású futballszurkoló szórakozását. A kormány szerint ilyesmi nem történt, hiszen nem lehetett hallani a rigmusokat. A VIP-páholyban lehet, hogy nem, a lelátón sajnos hallhatóak voltak, ahogy a diszkriminatív feliratot is látta mindenki, aki nem szenvedett átmeneti vakságban, amikor a kapu mögötti szektor felé tekintett.
„Budapesten nem bántottak senkit”, lehetett olvasni az egyik fideszes politikus közösségi oldalán - az lett volna normális, ha igaz ez az állítás, és ki sem kell írni, mert ez magától értetődő egy európai nagyvárosban. De nem ez a helyzet: a francia-portugál mérkőzésen két német egyetemista lányt leköptek és megütöttek, mert szivárványszínt viseltek, a szégyenletes történet bejárta az európai sajtót, a magyar elkövetőket a rendőrség elkapta, eljárás folyik ellenük. Persze lehet azt mondani, hogy ez nem sok, de a valóságban pont kettővel több bántalmazás az elfogadhatónál, különösen a támadás oka miatt.
Érdekes volt a magyar szurkolók müncheni útjának tálalása is: a kormány és a hozzá közel álló sajtó szerint indokolatlanul vegzálták a Németország elleni idegenbeli mérkőzésre kiutazott drukkereket - aztán kiderült, volt, akinél kábítószert találtak, másnál náci jelképek kerültek elő a csomagból, többen pedig azt tartották viccesnek, hogy náci karlendítéssel vonuljanak az utcán, amin nem nevettek a humortalan, savanyú német rendőrök, hanem intézkedtek. Biztos voltak szurkolók, akik nem követtek el semmit, és rosszul esett nekik, hogy olyan ellenőrzésen estek át, amihez Magyarországon nincsenek hozzászokva, de ezért nem a német rendőröket kell hibáztatni, hanem azokat a rendbontókat, akik miatt rossz hírük van a magyar drukkereknek, akik miatt az európai szövetség 2012 óta minden válogatott meccsre külön ellenőrt küld, mert ezek a találkozók az UEFA-nál a nézőtéri rendbontás valószínűsége szempontjából a legveszélyesebb, piros zónába kerültek. (Szép Szó)