TOKI-TAKA - Gyógyító gyermeki győzelem
„Ilyet a világ még nem látott” – mondta egy malajziai edző Kvan Hong-csanról, a tíznek látszó tizennégy esztendős kínai csodagyerekről. Kínai bakfis nyert már a női műugrás 10 méteres számában, nem is egyszer. Az 1992-es ötkarikás játékokon a tizenhárom esztendős Fu Ming-hszia, legutóbb Rióban a tizenöt éves Ren Csian győzött.
Ám a tokiói volt az igazi tinédzser parti.
Nyilván mondanom sem kell, fogalmam sincs a műugrásról. De éppen az a szép, ha valaki olyasmit produkál, hogy bármely dilettáns ráérez: a zsenialitás jön szembe vele. Állítólag szökőévenként fordul elő a vizes szakágban, hogy egy versenyző minden bírótól a maximális 10-es pontszámot kapja. Ez a Kvan Hong-csan húsz percen belül kivívta ezt kétszer, majd a befejező ugrása után az egyik döntnök 9 és felest adott neki, a többi megint tízest. (Vajon mi nem tetszett a kritikus embernek? S ő ugyan hányszor tudta életében akár csak megközelíteni is ezt a produkciót?)
A kis kínai, aki országa 431 tagú olimpiai küldöttségének legifjabb tagja, látszólag egykedvűen fogadta a párját ritkító pontözönt. Csupán az utolsó gyakorlata után mosolyodott el, jóllehet biztosra lehetett venni: csak akkor nem nyer, ha fenn marad a toronyban. Jelzem, soha senkihez nem illett jobban a kifejezés, hogy toronymagasan győzött. A látszólagos szenvtelenség mögött pedig kritikus probléma húzódik meg: a kislány édesanyja súlyos beteg, állandó kezelésre szorul. Kvan Hong-csan már tavaly októberben, a kínai bajnokság megnyerése után azt mondta: „Annak örülök a legjobban, hogy a pénzdíjat a mama terápiájára fordíthatom.”
Most még több pénzt adhat a kúrára, de azt hiszem vagy legalábbis remélem, a mama számára ez az aranyérem az igazi csodaszer. Amúgy, ha nem halasztják el egy évvel az ötkarikás játékokat, Kvan Hong-csan nem lenne olimpiai bajnok. Először. Mert napnál világosabb, hogy benne van még néhány gyógyhatású győzelem, s nem elsősorban azért, mert a bronzérmes ausztrál Melissa Wu több mint kétszer annyi idős, mint ő. Hanem, mert a kivételes talentummal nem lehet konkurálni. Az vagy van vagy nincs; a dolog jellegénél fogva, általában nincs.
Úgyhogy éljen, éljen Kvan Hong-csan!
Meg szegény mamája. (Sport)