Váratlant húzott Amerika

• A Keystone XL projekt megvalósítására 2008 szeptember 19-én kért engedélyt egy kanadai cég, a TransCanada
• Heves ellenállást váltott ki a terv az amerikai „zöldek”, környezetvédő aktivisták körében
• A republikánus párt többsége a projekt támogatása mellett döntött
• Hétéves huzavona után megszületett a döntés, Barack Obama nemet mondott a Kanadát az Egyesült Államokkal összekötő olajvezetékre
• A Fehér Ház szóvivője megerősítette, összefüggés van az elnök döntése és a decemberben, Párizsban megrendezésre kerülő környezetvédelmi csúcs között.

Hét év után született döntés Washingtonban az olajvezeték kérdésében, ami az elmúlt években aktivisták, támogatók ezreit mozgatta meg. A republikánus párt nem ért egyet a pénteken kihirdetett döntéssel, „óriási hibának”, „az Egyesült Államok gazdasága ellen intézett támadásnak” tartják, egyesek úgy vélik, az elnöknek „elment az esze”. A Keystone projekt megakadályozása remek példa más nemzeteknek, hogy vállaljanak lépéseket a klímaváltozás ellen, indokolta a határozatát Barack Obama.

Meghatározó környezetvédelmi kérdéssé nőtte ki magát Washingtonban az olajvezeték megépítése, amelyet majdnem egy évtizeddel ezelőtt kezdeményezett egy kis kanadai cég. A tervezett olajvezeték közel 2000 kilométer hosszan húzódott volna a kanadai Alberta és az amerikai Texas állam között. A környezetvédő szervezetek és aktivisták azonban minden eszközt bevetettek a vezeték megépítése ellen, és végül siker koronázta többéves munkájukat. Velük szemben helyezkedtek el a republikánusok, akik támogatták volna, sőt, a mai napig támogatják az építkezések megvalósítását, azt hangoztatva, hogy a projekt több ezer munkahelyet teremtene, és pozitív hatással lenne a gazdaság számára is. Arról nem is beszélve, hogy lenyomná az olajárakat. Hogy lehet egy ilyen lehetőségre nemet mondani?

Amikor 2008-ban előkerült az ötlet, négy nappal azután, hogy a Lehman Brothers csődöt jelentett, Obama még csupán első vitájára készült John McCain republikánus induló ellen, a zöld aktivisták pedig egy olyan elnököt akartak látni, aki kész lépéseket tenni a klímaváltozás ellen. A gazdasági válság keményen lecsapott az Egyesült Államokra, a gazdasági mutatók zuhantak, a munkanélküliség megugrott és átlépte a tíz százalékot, a frissen megválasztott elnök így nehéz helyzetbe került. Egyszerre kellett a gazdasági mutatókra és a több ezres tömegeket megmozgató tiltakozásokra és tüntetésekre is figyelnie. A Keystone ellenes mozgalom régi vágású polgári engedetlenségre épült, de többek között hollywoodi sztárok támogatását is élvezte. Több hetes ülősztrájkot szerveztek a Fehér Ház köré, aminek következményeképpen több mint 1 200 aktivistát letartóztattak. 2011-ben emberi láncot szerveztek az elnök lakhelye köré, ezzel kívánták befolyásolni Obama döntését.

Az elnök a kivárás mellett döntött. A válság éveit követően elutasítani egy olyan lehetőséget, mely több ezer munkahelyet teremtene, és lökést adna a gazdaságnak politikai öngyilkosság lett volna. A demokrata párt több mint 150 donortól fogadott el támogatásokat annak fejében, hogy nem engedi a Keystone vezeték megvalósítását, így az engedélyezés mellett sem dönthetett. A kivárásra épülő politika sikeresnek bizonyult. 2015-ben, alacsony olajárak mellett, mikor a „munkahelyteremtés” már nem tekinthető akkora jelentőségű hívószónak, az elnök meghozhatta a nemleges döntést. Természetesen ez magával vont olyan, republikánus kijelentéseket, hogy az ítélet a „radikális természetvédők előtti behódolás, több ezer jó minőségű és jól fizető munkahely szétzúzása”. Még nem biztos azonban, hogy a republikánus párt nem tűzi újra zászlajára a projekt megvalósítását és kezd el ismét aktívan kampányolni mellette, ez esetben ugyanis biztosan számíthatna az olajban és gázban érdekelt óriáscégek támogatására, akik szívesen látnák a vezeték megvalósulását.

Kanada újonnan megválasztott miniszterelnöke, Justin Trudeau és kormánya ugyan nem fogadta jól a döntést, de az Obamával folytatott telefonbeszélgetés során kifejtette, a két ország közötti kapcsolatot nem lenne bölcs egyetlen kérdés köré rendezni. Még akkor se, ha a kérdésben érintett országok éppen a világon harmadik legnagyobb (Szaúd-Arábia és Venezuela után) olajkészletekkel rendelkező Kanada és a világ legnagyobb gazdasága, az Egyesült Államok. Kiemelte, rengeteg kérdésben egy oldalon helyezkednek el, ilyen például a környezetvédelem is, ennek fényében kész elengedni a Keystone-t, és megerősíteni az országaikat összekötő kapcsolatokat, a barátságot és az együttműködést szem előtt tartva.

Obama nyilatkozatában felhívta a figyelmet a klímaváltozás negatív hatásaira és az amerikai sikerekre a környezetvédelem terén. „Amerika a világ vezető hatalma a klímaváltozás ellen vívott küzdelemben”, emelte ki, majd kifejtette, amellett, hogy megőrizte a gazdaság növekedésének ütemét, Amerika az elmúlt évtizedekben nagyobb mértékben csökkentette a szénkibocsátást, mint bármelyik másik ország. Az egyik legnagyobb üvegházhatású gázkitermelővel, Kínával együttműködve újabb és újabb kötelezettségvállalásokat fogalmaznak meg, hogy csökkentsék a kibocsátást, ezzel mutatva a követendő utat a többi országnak. Ezt a „vezető szerepet ásta volna alá a Keystone vezeték megépítése”, indokolta döntését az amerikai elnök. A december elején Párizsban megrendezésre kerülő környezetvédelmi csúcsra Obama az első napon érkezik, és reméli, hogy a konferencia eredményes lesz.

Azt, hogy milyen kimenetel számít majd eredményesnek, szakértők csak találgatni tudják. Annak ellenére, hogy a csúcstalálkozó megvalósítását Obamától kezdve Ferenc pápa, Angela Merkel német kancellár és Hszi Csin-ping, a Kínai Népköztársaság elnöke is támogatta, már hallhatunk olyan kétkedő hangokat, akik attól tartanak, hogy amennyiben lesz is megegyezés, kérdéses, mennyire lesz kényszerítő erejű, milyen fajta kibocsátásokról kellene egyáltalán tárgyalni és miket lehetne sikernek elkönyvelni.