Franciaország: eltérő jövőképek a terrortámadás után

• A Párizst ért támadásokat követő hétvégén a városban csend honolt. Az utcák némák voltak, az emberek csendben tették tiszteletüket az áldozatok emléke előtt.
• Az értelmiség összefogásra és szolidaritásra buzdít, aminek a lakosság próbál eleget tenni.
• Az ellenzéki politikusok az összefogást támogatják, közben a kormányon lévő szocialisták politikáját kritizálják.

Szórványos tömeg, egy-egy kattogó fényképezőgép, fegyveres rendőrök és kisírt szemek: ez a látvány fogadta azokat, akik a tragédiát követő napokban kilátogattak a támadások helyszíneire. Párizs sokkhatás alatt van, olyan mértékű támadás érte a fények fővárosát, melyre senki nem volt felkészülve. Egyes járókelők úgy nyilatkoztak a Kitekintő helyszíni tudósítójának, hogy látták mi történik a világban, de sosem fordult meg a fejükben, hogy ez itt, a világ egyik központjában is bekövetkezhet, s a legszörnyűbb, hogy ez ellen védekezni sem tudnak.

A francia média folyamatosan publikálja a túlélők „mesébe” illő történeteit, hogy miképp menekültek meg a támadók golyóitól. Például a civakodó pár, akik összevesztek s csak pillanatokkal a támadás előtt hagyták el az étterem teraszát, hogy kifizessék a számlát, vagy annak a fiatal lánynak a története, akinek a kezei között egy teljesen ismeretlen nő halt meg. Vagy a Le Carillon kávézó előtt álldogáló tömegben annak az úriembernek a története, aki elmesélte, hogy felesége csak azért menekült meg, mert sietett és elment rendezni a számlát. Hétköznapi történetek, amelyek most mind életet mentettek. Ezek mellett természetesen még megannyi történet forog az Interneten azzal kapcsolatban miképp élték túl vagy szenvedték át a november 13-i történteket az érintettek. Azonban azt sem szabad elfejteni, hogy valakinek egy ilyen hétköznapi cselekedet az életébe került.

Az utcán megemlékezők az értetlenségüknek adtak hangot. „Miért ezeket a fiatalokat kellett lemészárolni, akik senkinek sem ártottak, akiknek semmi köze a szír háborúhoz vagy a líbiai eseményekhez?” – tette fel a kérdést egy megemlékező a Casa Nostra pizzéria előtt. Aki ismeri Párizst, az tudhatja, hogy a Canal St. Martin és környéke egészen a Bastille-ig a Marais negyeddel együtt a fiatalság terepe, párizsi árakhoz képest olcsó kávézókkal, sörözőkkel, klubokkal és bárokkal. Közölük is a Le Carillon népszerű helyszínnek számított a kis pénzű fiatalok körében, hiszen ahogy a France 24 portál is írja, az árak párizsi viszonylatban mérsékeltek voltak, a kiszolgálók kedvesek és barátságosak, s mindehhez kellemes utcára néző terasz is társult.

A megkérdezettek nagy része egyetértett abban, hogy összefogásra van szükség, együttesen kell felvenni a terroristákkal a harcot. Sokak véleménye szerint nemcsak nemzeti egységre van szükség, hanem európaira is. Az egység legelső jeleként Franciaország egyik legismertebb szórakoztató politikai és kulturális műsora, az „On n'est pas couché” adott rögtön egy speciális műsort szombat este. Az adás minden szombat este jelentkezik a France2 televízió csatornán, de most szombaton a szolidaritás és az összefogás jegyében forgatták le az adást élőben, „On est solidaire” néven. Laurent Ruquier, a népszerű műsor házigazdája a következőképpen nyilatkozott a megváltozott műsorrendről: „Az ötlet az volt, hogy ne a csütörtök este felvett műsort forgassuk le, mely az eseményeket megelőzően készült. A gondolat az, hogy összegyűjtsünk minél több művészt és alkotót, akiket a franciák szeretnek és megosszuk együtt az érzéseket, továbbá megmutatni azt, hogy Franciaország egységes, Franciaország szolidáris”.

A szolidaritás egyik jó példája, hogy a Bichat Kórház véradásról szóló felhívása után – amelyre több százan jelentkeztek – sorok kígyóztak a véradóbázis előtt. A Le Monde-nak nyilatkozó Amélie Zegre például csak segíteni akart: „Láttam a közösségi oldalakon a véradásra való felhívást. Nagyon megérintettek az események, ezért segíti akartam, ahogy tőlem kitelik”. A felhívás olyan sikeres lett a kórház részéről, hogy a kampány meghirdetése után már a többi kórház felé irányították az önzetlen véradókat.

A politikusok annak ellenére, hogy az egész francia lakosságot egységre buzdították, saját maguk nem mutattak példát a nemzeti egységgel kapcsolatban. Sokan ugyanis kritizálni kezdték Francois Hollande politikáját, pedig a France24 szerint a köztársasági elnök bízhatott abban, hogy akárcsak a januári támadások után, most is sikerül maga mögé állítani az összes nagyobb politikai párt vezetőjét. Nicolas Sarkozy, a Republikánusok vezetője, a köztársasági elnökkel tartott több mint egy órás beszélgetés után kifejtette, hogy változtatni kell az eddigi politikán (a terror elleni harcban) anélkül, hogy említést tett volna az egységről.

„Megmondtam Francois Hollande Elnök Úrnak, hogy egy módosított választ kell adni a kialakult helyzetre, ami azt jelenti, hogy változtatnunk kell a külpolitikánkon, az európai szintű döntéseken és drasztikusan módosítanunk kell a biztonságpolitikánkon. (…) A nemzetközi terveket illetően, úgy tűnik, le kell vonnunk a szíriai helyzet következményeit. Mindenkire szükségünk van annak érdekében, hogy elpusztítsuk az Iszlám Államot, és ami Oroszországot illeti, nem lehet két koalíció Szíriában” – hangsúlyozta az exelnök. Sarkozy szavaiból az rajzolódott ki, hogy akár a Putyinnal való együttműködéstől sem zárkózik el, mely Bassár el-Aszad hatalmon maradását jelentené hosszabb távon. (A Republikánusok bizonyos képviselői már februárban találkoztak a szíriai elnökkel.)

A Republikánusok másik elnökjelölt aspiránsa, az egykori miniszterelnök, Alain Juppé azonban mindenekelőtt egységre szólította fel a franciákat, egyben ő is utalt Aszad támogatására. Fel kell adni azt a politikát, hogy „sem az Iszlám Állam, sem Aszad. Sorrendet kell felállítani, prioritásokat kell felállítani, le kell rombolni az Iszlám Államot.”

A Nemzeti Front azonban sokkal élesebb hangot ütött meg a kormányzat politikájával kapcsolatban. Marine Le Pen a párt vezetője kijelentette: „Franciaország és a franciák nincsenek biztonságban, az én feladatom az, hogy ezt kimondjam. (…) Elkerülhetetlen, hogy a francia nemzet határainak az ellenőrzését visszaállítsuk”. Más Nemzeti Front tagok vagy szimpatizánsok sokkal közvetlenebbül támadták a köztársasági elnököt és politikáját. Gard Gilbert Gollard, a Nemzeti Front szövetségese szerint Francois Hollande-nak le kell mondania.

Egyedül a kommunista Baloldali Párt vezetője, Jean-Luc Mélanchon utasította el a nemzeti megosztottságot.

Nemcsak a politikusok szólaltak meg, hanem a francia muzulmán egyház prominens tagja, Drancy imámja is, Hassen Chalghoumi. A feldúlt vallási vezető szerint, „aki a gyűlölet nyelvét beszéli, annak nincs helye Franciaországban (…). Egy milliárd-kétszázezer muzulmán az Iszlám Állam foglya. Egy milliárd-kétszázezren a barbárság foglyai. (…) Nemet kell mondani a barbárságra” – nyilatkozta a BFTM TV-nek a francia vallási vezető.

Hogy pontosan kik voltak az elkövetők, az remélhetőleg a napokban kiderül, de hogy az Iszlám Állam lerombolása tényleg megálljt parancsol-e a terrorcselekményeknek, azt még senki sem tudja. Egy középkorú úr arra a kérdésre, hogy vajon az Iszlám Állam megsemmisítésével megoldódhat-e a terrorizmus problémája, csak annyit válaszolt a Kitekintőnek: „Tudja Ön azt, hogy mi folyik kint a francia külvárosokban? Nem, mi? Nyugodjon meg, nemcsak Ön nem tudja, senki sem.”