Jellem, tisztelet, szorgalom, önuralom, akarat – ez a karatéka, vagyis a karatézó sportoló szellemiségének lényege. Ha nem olvasnám, akkor is ezek a szavak jutnának eszembe, amikor a tizenhét éves Fodor Amira sokszoros magyar bajnok eddigi sportmúltját tanulmányozom. Az UTE színeiben versenyző, okos, tanulni szerető, modelleket lepipálóan szép lányt az öccsét edzésre kísérve babonázta meg ez a sportág és kezdett nyolcévesen karatézni. Tízévesen szerezte meg első magyar bajnoki címét, utána pedig minden versenyen, amin elindult, éremszerző volt. Rövid életének a felét ennek a küzdősportnak szentelte. Arra voltam kíváncsi, miből meríti a feszített életmódjához szükséges, hihetetlenül nagy önfegyelmet, és mi motiválja őt arra, hogy mindig gyorsabban reagáljon, magasabbra törekedjen és bátrabban, de más célokért merjen élni, mint kortársai. A Rádió Bézs otthonos várószobájában ülök le beszélgetni vele, és egy idő után nagyapja, Fodor János rádiós is csatlakozik hozzánk.