Egy esztendővel korábban jött, mint amikorra Orbán Viktor (legutóbb) megígérte, de tényleg fantasztikus évünk lett. Hogy mennyire, annak érzékeltetéséhez egy gondolatkísérletet ajánlunk a kedves olvasónak. Mennyire néztük volna bolondnak azt az embert, aki 2023 karácsonyán azt állítja/ígéri: az egymásba érő botrányok miatt Orbán meneszteni kényszerül a köztársasági elnököt és az igazságügy-minisztert (meg fél évre elrejteni a nyilvánosság elől a saját feleségét); ezzel párhuzamosan megszűnik a Fidesz két évtizede (!) töretlen tematizálási monopóliuma; jobb lehetőség híján Deutsch Tamás lesz a kormánypárt EP-listavezetője, és az említett listát majdnem beéri az EP-választáson egy 2023 decemberében még bőven ismeretlen formáció; a miniszterelnök kampányát magtárakba és csűrökbe szervezik, mert félnek őt a választók közé engedni; 2024 őszére a kutatások átlaga szerint a kormánykoalíció pártjai csak a második helyen állnak a pártpreferencia-sorrendben; Lázár János azon mereng, hogy (neki) talán egy vereség után is van élet a politikában; komolyan felvetődik, hogy a NER egy előrehozott választásba menekül a közelítő összeomlás elől; a teljes ideológiai-erkölcsi megborulás és az ordító káderhiány jegyében pedig a nemzeti-keresztény oldal reaktiválja Szájer Józsefet? Egy Bödőcs-monológban egy éve garantáltan a legtöbbször visszanézett rész lett volna egy ilyen gondolatsor. A kormányfüggetlen szavazótábor a tavalyi karácsonyfa alá is örömmel elfogadta volna - ma meg ez a politikai realitás.
