Sírva vigadás a legvidámabb barakkban, hangos röhögés a kínjainkon – tépjen bármennyire a balsors, az önirónia nagyon megy nekünk. Ha rendszert nem is tudunk váltani vizuális művészettel, maró kritikával készült rövidfilmeket nézegetve néhány percre elmerülhetünk egy olyan valóságban, egy olyan világban, ahol a brüsszeli pénzeket összeharácsoló NER-emberek önkritikusak, és ahol tényleg kijár a tockos annak, aki megérdemli. Nem mi találtuk fel a spanyolviaszt, de a humor valóban kinyit egy szelepet, amelyen át távozhat a gőz, és ilyenkor enyhül kissé a nyomás odabent. És hogy ezt első kézből megtapasztaljuk, így év vége felé elmerültünk a közéletre is rezonáló magyar animátorok világában.
