Megtalálta a hangját Sulyok Tamás. A kedvenc mondókáját, házimunkáját, keresztrejtvényfejtő-szófáját és ízületkímélő töltőtollfogását még nagy erőkkel keresi, de a hangja már megvan. Karizmának nem mondanánk, nem egy seriff határozott lépteinek hangja, mielőtt rárúgja az ajtót a tolvajbandára, de legalábbis egy hang, ami más, mint az elődeié. Nem a lényege más, hanem a megszólalás pillanata. Azt találta ki ugyanis a nagy semmittevés-semmitmondás (kegyelmi ügyektől irtózás) közepette a köztársasági elnök, hogy nem az új év első perceiben intéz szózatot a néphez, hanem karácsony második napján. Ez lett az ő alkotmányjogi mozgástere. A nagy államfői innováció. Hogy ez eddig senkinek nem jutott eszébe! Kellett hozzá egy jogtudós, aki szereti a NER-t. Ahogy az összes eddigi fideszes államfő szerette. Egyikük sem emelt szót az illiberális puccs ellen, helyeselték azt, máskülönben el sem vállalták volna a kínos feladatot. Aki a nemzet egységének megtestesítésére vállalkozik a világ egyik legnagyobb nemzetszétfűrészelő vállalkozásának felkérésére, az vagy fajankó, vagy cinkos. Aki szerint nincs itt semmi látnivaló, Orbán minden demokráciától távolodó ballépését aranyba kellene önteni.
