Margit nénit a minap beszavazták a nyugdíjasvillába. Gyorsan megkereste az otthonkáját, kiválasztott mellé egy hófehér kötényt, és a jó meleg papucsáról se feledkezett meg. A pipereholmik közé helyezte a tartalék műfogsorát, és végül a gyógyszereivel együtt bőröndbe rakta. Aztán elsántikált a bejárat felé. Az út mentén barátnői, ismerősei, valamint több kórház állománya integetett neki. Odabent tovább folytatódott az ünneplés, sorstársai öleléséből alig tudott kiszabadulni. Ám Margit néni tisztában volt azzal, hogy itt bizony kemény küzdelemre számíthat. Hiszen a győztesnek azonnal megemelik a nyugdíját, kap egy kéthetes beutalót Hévízre, és pluszként ingyen választhat magának gyógyászati segédeszközt. Ezután megmutatták neki, hogy hol fogja tölteni az elkövetkezendő heteket. Később körbevették, kóstolgatták, hogy mégis milyen taktikát kéne kidolgozni vele szemben. Ezalatt Margit néni elámulva nézte a hatalmas előteret, a minden igényt kielégítő amerikai konyhát, és a terebélyes bőrkanapét is kipróbálta. Ám a feszületet és a rózsafüzért nem fedezte fel sehol. Egy lakó felvilágosította, hogy a hiányzó tárgyak a titokszobában lógnak a falon. Azt is hozzátette, hogy vasárnaponként jön egy pap, így a szentmise és a gyónás is biztosítva van. Az orvosi ellátást pedig egy szuper magánklinika vállalta. Margit néni örömében perdült egyet, aztán bekéredzkedett egy éppen traccsoló csapatba. Érdeklődve hallgatta a társaság véleményét a világról, még a sűrűn előforduló nyögések sem zavarták. Nemsokára barátnője is akadt, egy vele egykorú hölgy személyében. Aki elmondta, hogy régóta özvegy, mert az ura halálra itta magát, és egyébként már hosszú ideje őt sem kímélik az átkozott nyavalyák. Arra is kitért, hogy kire kell ügyelni a villában. Mert sajnos van olyan lakótárs, akinek nincs jobb dolga, mint lopkodni a gyógyszereket az éjjeliszekrényekről. Aztán üzletel vele. És mindennek a tetejébe súlyos rövidlátónak is vallja magát, hogy büntetlenül nézelődhessen a zuhanyzó közelében. Margit néni mindezt rögzítette az agyában, és megfogadta, hogy az apróságokra is fokozottan ügyel majd. És másnap reggel már egy újabb csodával szembesülhetett. Kinyílt a raktárajtó, és a lakók kedvükre választhattak a polcokon roskadozó finomságok közül. Sonkát, kolbászt és isteni libamájat vihettek be magukkal a villába. A nemes borokról és a pezsgőről nem is beszélve. Ebből adódóan vizet csupán a tisztálkodáshoz használtak.A lakoma után kényelmesen elhelyezkedtek a heverőn, és a fránya sors által kiszabott gyötrelmeikről meséltek. Megtárgyalták például a csirkeláb elkészítésének módját, és a húst csak nyomokban tartalmazó csont megfőzésének technikáját se hagyták ki. Ezt követően a csend lett az úr, mert a lakók feszülten figyelték a gondosórára küldött üzenetet. Most azt a feladatot kapták, hogy szerezzenek azonnali időpontot valamelyik szakrendelőben. Akinek ez nem sikerül, köteles lesz ecetes borogatást viselni az egyik csuklóján. Ráadásul éjszakára nem vehet be altatót sem. Ám a csapattagok ezt emelt fővel vállalták, hiszen ennél szörnyűbb dolgokat éltek már át a civil életben. De ahogy telt-múlt az idő, egyre jobban erősödött lelkükben a félelem. Mert tudták, hogy egyvalakinek mindig el kell távoznia a villából. S ők ezt nem akarták. Egy kisebb lázadás is kialakult emiatt. Sajnos azonban a tiltakozást felülírta a szabály. A lakók szavazatai alapján egy szép napon Margit néninek kellett elköszönni. Könnyes szemmel összepakolta a holmiját, majd komótosan hazabicegett. Otthon aztán bánatosan odalépett a falikúthoz, és jobb híján engedett magának egy pohár rozsdás valóságot.
