Ez egy egyre nyavalyásabb világ, változtatni kéne rajta, és a demokrata véleményformáló értelmiség, amelynek egy része még mindig a társadalom lelkiismeretének gondolja magát, úgy érzi, ez az ő feladata lenne. De tehetetlennek tűnik, ami időnként igencsak elkeseríti. A baloldali csücsök is szenved, hajlamos a saját hangját sem hallani. Van értelme ennek a meddő önmarcangolásnak?
