Egy román határszéli kis faluban született B. Gy., 1944-ben. Szülei napszámosok voltak. Az ő őseiket még az 1830-as években a falu akkori földesura telepítette be a zsellérsorra, ahol a család leszármazottjai azóta is élnek. Később a nincstelenek többségéhez hasonlóan a szülei is beléptek az ottani tszcs-be. Az 1960-as években megváltozott az életük: kijutottak abból a szegénységből, ahol a mindennapi étel és a téli lábbeli beszerzése jelentette az elérhető „jólét” felső határát. A felnővő két fiú is a szövetkezetbe került, ahol minden olyan munkát rájuk bíztak, amiket senki sem vállalt. De megérte – mondták -, hiszen már jutott vasárnapi pörköltre, ruhára-cipőre, sőt mozira is, amit különösen kedveltek. Bármilyen filmet játszottak is, a család az első sorból nézte a mozi hozta más világ képeit. Ők persze sohasem jártak messzire, legfeljebb Gyulára, az SZTK-ba vagy a kórházba. A világ híreit az 1970-es években vásárolt Sokol rádió hozta el hozzájuk, amelyet B. Gy. büszkén hurcolt magával, ahová csak lehetett.
