1962-ben három diáklány nevetni kezdett egy tanganyikai iskolában. Ami ártatlan csínynek tűnt, hamarosan az ország történetének legfurcsább egészségügyi válságává nőtte ki magát. Több mint ezer érintett, bezárt iskolák és hónapokig tartó tehetetlenség – ez volt a nevetésjárvány, ahol az öröm hangjai mögött valódi szenvedés és elviselhetetlen társadalmi nyomás húzódott.
