Fiktív levél Lázár János miniszter úrhoz: Még csak néhány hete szolgálok az ügyészségen, de máris elkövetnék egy vakmerő lépést: meghívnám önt egy kávéra. Ha a tea közelebb áll a szívéhez, az is akad. Én fizetem. Beszélgethetnénk arról a bizonyos találkozóról Varga Judit asszonnyal. Arról a kérésről. Arról a minimum hárommillió forintról. És arról a mondatáról, miszerint „minisztertársnak nem lehet mást mondani”.
