Dusi elkezdett karatézni. Van, aki ilyenkor a szívéhez kap, más elégedetten bólint. Én valahol a kettő között. Ahogy telnek az évek, egyre kevésbé vagyok oda azért, hogy felnőtt emberek (vagy épp gyerekek) püfölik egymást, miközben tudom, hogy a küzdősport szinte egyidős az emberiséggel. És még mindig nem halványult el az a több évszázados örökség, hogy meg kell védenünk magunkat, ha úgy hozza a sors, és olykor bizony támadnunk is kell.
