Nem állítanám, hogy a Fidesz nem várt vereséget szenvedett, és hogy futball hasonlattal éljek: hazai pályán. A kormánypárt – az eddigi kormánypárt – ugyanis tizenhat éve saját pályáján játszik, ráaádásul ő alkotta meg a játékszabályokat is, az ellenfélnek szinte semmi esélyt nem adva. Úgy tűnt: most sem lesz másként, 2024 februárjáig nem is kell tartania semmitől. Az ellenfél – az ellenzék – elfogadta az általa diktált feltételeket, a választók meg azt, hogy nekik már csak ez az ellenzék jutott. Úgy szokták mondani, hogy még mindig a labdarúgásnál maradjunk, az esélyes elaltatta önmagát, belekényelmesedett az abszolút esélybe, hiszen egészen addig minden úgy alakult, ahogy eltervezte. A játékvezető – a fékek és ellensúlyok őre – úgy fújt, ahogy ő kívánta; elnézte neki az összes szabálytalanságot, durva belemenést, még azt is, ha a hatalmon lévők egyszerűen levitték a pályáról a saját kapujukat, hogy oda még véletlenül se lehessen betalálni.
