Brit EU-népszavazás - Menni vagy maradni?

• Több mint negyven év után ismét sorsfordító népszavazásra készül Nagy-Britannia
• David Cameron miniszterelnök szombati bejelentése alapján a választóknak június 23-án kell dönteniük arról, hogy hazájuk az Európai Unió tagja maradjon-e.
• A júniusi népszavazás kettős tétje az, hogy a 2020 májusában esedékes következő brit parlamenti választások idején az Egyesült Királyság az Európai Unió, Skócia pedig az Egyesült Királyság tagja lesz-e még.

A háború után - éppen a második világháború előtti és alatti benyomásainak hatására - Heath az európai integráció elszánt híve volt, és már 1960-ban ő lett a felelőse a brit közös piaci csatlakozási tárgyalások korai - Charles de Gaulle francia elnök ellenállásán akkor még rendre elbukó - fordulóinak. 
    
A brit csatlakozási egyezmény végül 1973. január 1-jén - éppen Heath miniszterelnökségének idején - lépett életbe.
    
Egy évvel később már nem Heath, hanem örök munkáspárti riválisa, Harold Wilson lakott a Downing Street-i miniszterelnöki rezidencián. Wilson választási programjában szerepelt egyebek mellett az is, hogy Londonnak újra kell tárgyalnia viszonyrendszerét a közösséggel, utána pedig népszavazásra kell terjeszteni azt a kérdést, hogy Nagy-Britannia az EGK tagja maradjon-e.
    
A munkáspárti kormány megosztott volt a kérdésben: a Labour hagyományos szocialista irányvonalát képviselő szárny - tagjai között olyan nehézsúlyú veteránokkal, mint Michael Foot és Tony Benn - euroszkeptikus alapállásra helyezkedett, és a kilépést támogatta, jóllehet a munkáspárti kormány hivatalosan a bennmaradás mellett kampányolt.
    
Az 1975 júniusában megtartott népszavazáson végül a brit választók kétharmados többséggel Nagy-Britannia közösségi tagságának fenntartása mellett döntöttek.
    
Négy évtized elteltével mintha ismételné magát a történelem - csak a szereplők cseréltek helyet.
    
David Cameron konzervatív miniszterelnök három éve hirdette meg, hogy a brit kormány 2017 végéig népszavazást tervez Nagy-Britannia EU-tagságáról, és ez bekerült a Konzervatív Párt tavalyi választási programjába is. Cameron tervében ugyanakkor szerepelt az is, hogy London a referendum előtt újratárgyalja az Európai Unióhoz fűződő viszonyrendszerét Brüsszellel, és a brit választóknak e tárgyalások eredményei alapján kell dönteniük arról, hogy az EU-n belül, vagy azon kívül akarják-e tudni hazájukat.
    
A konzervatív párti kormány maga is megosztott a kérdésben, az EU-szkeptikus szárny - tagjai között olyan meghatározó politikusokkal, mint Michael Gove igazságügyi miniszter és Iain Duncan Smith munkaügyi miniszter - a kilépést támogatja, jóllehet a kormány hivatalos álláspontja az, hogy Nagy-Britannia maradjon a megreformált EU tagja.
    
A mostani újabb referendumnak ugyanakkor van egy rendkívüli horderejű járulékos tétje is. Ha ugyanis a júniusi EU-referendumon a britek többsége a kilépésre voksol, abban az esetben gyakorlatilag teljesen bizonyosra vehető, hogy újból napirendre kerül a skót függetlenségi népszavazás. Skóciában 2014 szeptemberében tartottak népszavazást a függetlenné válásról. A referendumon az elszakadást ellenző erők győztek 55,3 százalékos szavazataránnyal, és David Cameron a voksolás másnapján kijelentette, hogy a skót függetlenség kérdése "egy nemzedéknyi időre, sőt talán végérvényesen rendeződött". 
    
Nicola Sturgeon skót miniszterelnök szerint azonban a kérdés nem ennyire egyszerű. Sturgeon többször hangoztatott álláspontja szerint ugyanis ha a skótok többsége a brit EU-népszavazáson az EU-tagság mellett voksol - ahogy azt minden közvélemény-kutatás valószínűsíti -, miközben az Egyesült Királyság összlakosságának többsége a kilépésre szavaz, akkor elkerülhetetlenné válhat az újabb referendum kiírása a skót függetlenségről.
    
Mindezek alapján a júniusi népszavazás kettős tétje az, hogy a 2020 májusában esedékes következő brit parlamenti választások idején az Egyesült Királyság az Európai Unió, Skócia pedig az Egyesült Királyság tagja lesz-e még.