A magyarok is fúrják Putyin új tervét
A kezdeti 9-10 helyett végül csak hét uniós tagállam – Lengyelország, Szlovákia, Magyarország, Románia és a három balti állam - energiaügyi miniszterei írták alá azt az energia unióért felelős alelnöknek címzett levelet, amelyben az Oroszországot Németországgal a Balti tenger alatt összekötő Északi Áramlat gázvezeték tervezett kiterjesztésének veszélyeire hívják fel a figyelmet Közép- és Kelet-Európa biztonságos gázellátása, Ukrajna jövője, és így az egész EU stratégiai érdekei szempontjából.
Információink szerint eredetileg Görögország, Bulgária és Csehország csatlakozásáról is szó volt, ezek az országok végül azonban nem adták nevüket a levélhez, amit a szlovák energiaügyi miniszter küldött Maros Sefcovicnak, a Bizottság szlovák alelnökének.
A hetek a levélben pontokba szedve felsorolják az Északi Áramlat második verziójával szemben meglévő politikai, jogi és gazdasági jellegű fenntartásaikat, és a Gazprom és német üzleti partnerei között tervezett projekt „részletes és átlátható módon történő vizsgálatára” kérik az Európai Bizottságot a hatályos uniós jogszabályok betartatása érdekében.
„Ha nem sikerül elérni az EU-jogszabályok következetes alkalmazását, az alá fogja ásni a bizalmat és a tagállamok elkötelezettségét az energia uniós projekt mellett” – figyelmeztetnek a BruxInfo által megszerzett levélben a hét ország miniszterei, akik a decemberi EU-csúcstalálkozón részletekbe menő vitát szorgalmaznak a témáról. Miként fogalmaznak, azt demonstrálandó, hogy „az EU képes egy nyelven megszólalni”.
A BruxInfo értesülései szerint a V4-ek vezetői várhatóan csütörtökön egy másik levelet is küldenek, ezúttal Donald Tusknak, az Európai Tanács elnökének. Ez azonban nem az Északi Áramlatról szól majd, hanem a négy ország energiauniós prioritásairól és a miniszterekhez hasonlóan annak az óhajuknak a megerősítéséről, hogy a december 17-18-i csúcson alaposan körbejárják a témát.
Ami a hetek hétfőn elküldött levelét illeti (a levél kézhez vételét kedden megerősítette a Bizottság energiaügyi szóvivője), az a tervezett Északi Áramlat 2 projekt „legaggasztóbb vonatkozásaira” hívja fel a figyelmet.
A miniszterek mindenekelőtt rámutatnak, hogy az ukrán tranzitútvonal megkerülése (elemzők szerint az új projekt elsősorban ezt célozza) a tranzitdíjakból származó bevételek jelentős mértékű csökkenését eredményezné Ukrajna számára és veszélybe sodorná az elavult ukrán gázszállítási rendszer fenntartását. Ez nem mellékesen évi 140 milliárd köbméternyi importkapacitás kiesését jelentené az EU-nak, ami nagyjából háromszor annyi mennyiség, mint az Északi Áramlat kapacitása.
A levél arra is felhívja a figyelmet, hogy az ukrán rendszerhez fizikailag kapcsolódó más kelet-európai tranzitországok is elveszítenék jelenlegi pozíciójukat, és az orosz szállítóval szemben jelenleg a gázszállítási kereskedelmi szerződések terén meglévő tárgyalási pozíciójuk megőrzése is megkérdőjeleződne, ami végső soron tovább növelné a sebezhetőségüket.
Ha megépülne az Északi Áramlat második verziója és az ukrán tranzitútvonal kiiktatódna, az EU-ba irányuló orosz gázszállítás lényegében teljes volumene Észak-kelet Németországban lépne be az Unióba (az Északi Áramlat 1 és a Yamal mellett), ami a levél írói szerint ugyancsak hozzájárulhat az európai ellátásbiztonság gyengüléséhez a jelenlegi státus quo-hoz képest (aminek része Ukrajna, a szlovák és a magyar, valamint a román tranzitrendszer).
Egy további észrevétel szerint az Északi Áramlat kibővítése esetén Nyugatról keleti irányban kellene szállítani a gázt a már meglévő infrastrukturális összeköttetéseken keresztül, amelyeknek korlátozott a kétirányú gázáramlást lehetővé tevő kapacitásuk. Következésképp, a kelet-nyugati irányú gázáramlás a belső piacon akadályokba ütközne, és a keleti és déli országoknak, továbbá Németország délkeleti részének a maradék, szűkösnek mondható forrásokért kellene versenyezniük egymással.
„Ez a 2009-es gázválság előtti piaci állapotokhoz nagyon hasonló helyzetet idézne elő, amikor a kelet-nyugati irányú gázáramlás volt a meghatározó” – olvasható a levél szövegében.
A hét ország arra is emlékeztet, hogy minden új szállítási útvonal létrehozásának vagy a meglévő szállítási kapacitások kiterjesztésének összhangban kell lennie az EU hosszú távú stratégiai érdekeivel. Ezzel összefüggésben hangsúlyozzák, hogy „az Ukrajnán keresztül vezető szállítási útvonal fenntartása az EU stratégiai érdeke.
A levél írói arra is nagy hangsúlyt fektetnek, hogy valamennyi projektnek maradéktalanul meg kell felelnie az EU hatályos jogszabályainak, és mindenekelőtt a harmadik energiacsomag rendelkezéseinek – különös tekintettel a tulajdonosi szétválasztás és a harmadik fél hozzáférésének elvére -, továbbá nem korlátozhatja a versenyt a piacon.
„Amennyiben a projekt nem összeegyeztethető az uniós jogszabályokkal, az Európai Bizottságnak határozott lépést kell tennie a probléma orvoslása érdekében, az energiapiacon az egészséges környezet biztosítása érdekében” – áll a levélben.
Az Európai Bizottság eddig visszatérően hangoztatta, hogy az Északi Áramlat kiterjesztésének tervét üzleti projektnek tekinti, de úgy látja, hogy az az energiaellátás diverzifikációjára vonatkozó célkitűzés egyik feltételét sem teljesíti. Ezek az új beszerzési forrás (jelen esetben nem orosz), illetve új szállítási útvonal (ez már létező). Arra is felhívták a figyelmet, hogy az Északi Áramlat gázvezeték első verziója is jelenleg csak 50 százalékos kapacitáson üzemel. Végül a Bizottság és Maros Sefcovic azt is több ízben elmondták illetve leírták már, hogy a Gazprom és német üzleti partnerei között tervezett projektnek minden tekintetben meg kell felelnie az uniós jognak, kiváltképpen a harmadik energiacsomag rendelkezéseinek.
Brüsszeli források felhívják a figyelmet arra, hogy az Északi Áramlat máig egyetlen verziójának engedélyezésekor még nem voltak hatályban a harmadik csomag rendelkezései, ezért a Bizottság az akkoriban érvényes jogszabály (a második energiacsomag) alapján adta áldását a projektre.
A harmadik és negyedik gázvezeték (Északi Áramlat 2) megépítésére összeállt konzorcium engedélyezési kérelme jelenleg az illetékes német hatóságok előtt fekszik, amelyeknek kell majd hivatalosan kezdeményezniük a Bizottságnál a kapacitáslekötési szabályok alól való átmeneti mentesség (a megtérülési költségek miatt a gázvezeték kapacitásainak maximum 50 százalékát lehet átmenetileg a beruházónak saját maga számára félretenni) megadására vonatkozó kérelmet.
A gázvezetéknek – ami a Balti-tenger alatt húzódik majd – a szigorú környezetvédelmi feltételeknek is meg kell felelniük.