Venezuela: az ellenzék visszahívhatja Madurót
Múlt vasárnap a venezuelaiak úgy döntöttek, hogy 17 év elteltével újra esélyt adnak az ellenzéknek. Hugo Chávez néhai elnök 1999. évi hatalomra kerülése óta ez az első alkalom, hogy nem a chavismo szerzett többséget a törvényhozási választásokon.
A jelenlegi elnököt támogató Venezuelai Egységes Szocialista Párttal (Partido Socialista Unido de Venezuela - PSUV) szembehelyezkedő ellenzék a korábbi évekhez hasonlóan most is egységesen vett részt a választásokon a Demokratikus Egység Kerekasztala (Mesa de la Unidad Democrática, MUD) nevű koalíció keretében, amely 99 mandátumot szerzett a Nemzetgyűlésben, míg a PSUV csupán 46-ot. A Nemzeti Választási Tanács elnöke, Tibisay Lucena szerint 22 mandátum kapcsán még nincs meg a végleges eredmény. A MUD arra számít, hogy még 14 helyet sikerült szerezniük a 167 fős törvényhozásban.
Mit jelent Maduro számára a vereség?
Nicolás Maduro elnök elismerte a vereséget, a győzelmet azonban nem az ellenzéknek, hanem az "Alkotmánynak és a demokráciának...egy küszöbön álló ellenforradalomnak" tulajdonította. Közben a MUD egyik vezetője, Jesús Chuo Torrealba a változás kezdeteként értékelte a győzelmet: szerinte az eredmény lehetővé tette a "demokratikus győzelmet egy antidemokratikus kormány felett".
Az új Nemzetgyűlés január 5-én alakul meg. A jelenlegi alkotmányos szabályok szerint egyszerű többséggel bír az a párt, illetve koalíció, amely legalább 85 mandátummal rendelkezik. A minősített többséghez a képviselők 3/5-ének (minimum 101 fő) egybehangzó szavazata szükséges. Kétharmados többséggel (111 szavazat) pedig az úgynevezett "organikus törvények" (Ley orgánica) megváltoztatására van lehetőség: tehát a még ki nem hirdetett 22 mandátum eldöntheti, hogy mennyire lesz erős az ellenzék a Nemzetgyűlésben.
Az elmúlt évtized alkotmánymódosításainak köszönhetően az elnöki jogkörhöz igen széles jogosítványok társulnak Venezuelában, azonban a Nemzetgyűlésben szerzett ellenzéki többség számára megnyílik a lehetőség törvényhozási folyamat befolyásolására, a kormányzati költségvetés ellenőrzésére, a politikai foglyok szabadon bocsátására, valamint a Legfelsőbb Bíróság tagjainak megválasztására. Amennyiben az ellenzék eléri a kétharmados többséget akár alkotmányozó Nemzetgyűlést is összehívhat.
Továbbá lehetősége lesz a Nemzetgyűlésnek arra is, hogy népszavazást írjon ki az elnök "visszahívására": ugyanis az elnöki mandátum felénél - amelyet Maduro jövő áprilisban ér el- a Nemzetgyűlés által kiírt referendumon a szavazók eldönthetik, hogy továbbra is bizalmat szavaznak-e az elnöknek. Hugo Chávez esetében erre 2004-ben került sor, akkor a voksok 59%-a az elnök lemondatása ellen szólt, így Chávez hatalmon maradhatott. Maduro támogatottsága azonban jelenleg igen alacsony, alig 20 százalék feletti.
Gazdasági problémák
A választók döntését alapvetően az egyre romló közbiztonsági és gazdasági helyzet befolyásolta. A kőolaj világpiaci árának csökkenése súlyosbította az évek óta tartó recessziót, előidézve ezáltal a háromszámjegyű infláció további növekedését, az áruhiány súlyosbodását, valamint a korrupció és bűnözés fokozódását.
A Nemzetközi Valutaalap becslései szerint idén a venezuelai infláció megközelíti a 160 százalékot (magánpiaci elemzők szerint már most 200% felett van), míg a gazdasági növekedés visszaesése 10 százalék körül alakul majd. A venéz valuta, a bolívar fuerte ("erős bolivár) csak az idei évben 81 százalékot veszített az értékéből a dollárral szemben.
A The Economist már júliusban arról cikkezett, hogy a venéz kormány árrendszerek és devizakorlátozások labirintusának felállításával kívánja elejét venni az áremelkedésnek, eközben a bolivár hivatalos és feketepiaci ára között százszoros lett a különbség (februárban még "csak" harmincszoros volt): a kormány álláspontja szerint 6,3, míg a nem hivatalos váltók 630 bolívarért lehetett akkor megvásárolni egy amerikai dollárt. Mindeközben megfogyatkozott az ország devizatartaléka, a kormány pedig elkezdte bankjegynyomtatással pótolni az államháztartási hiányt.
Elemzők szerint minél előbb át kellene alakítani a jelenleg érvényben lévő árfolyamrendszert. Venezulában már 2003 februárja óta érvényben van bizonyos fokú devizakontroll, valamint akkor került bevezetésre a fix árfolyamrendszer is. A kormány pénzpolitikája azonban állandóan változik. Az utolsó változás, 2015 februárjában, jelentős leértékelést hozott: új, úgynevezett Simadi-modellen alapuló szabad árfolyamrendszert vezettek be, vele együtt pedig három átváltási mechanizmust, így más árfolyam érvényesült az alapvető termékek behozatalakor, és más a különleges üzleti tevékenység esetében.
A fentieket tekintve nem meglepő, hogy szakértők szerint "kész katasztrófa" a jelenlegi gazdaságpolitika Venezuelában. Az ellenzék egyik vezéralakja, Henrique Capriles Radonski júliusban jelentette be gazdasági tervét, melyben 50 százalékos dolgozói fizetésemelést, oktatási pénzalapot, privatizációt, az olajszállítási megállapodások felülvizsgálatát, az államadósság átütemezését irányozta elő. Elemzők szerint azonban ez sem lenne gyógyír az ország nehézségeire. Az ellenzéki koalíció helyzetét így mindenképpen az erősíthetné meg, amennyiben megvalósítható és hatékony gazdasági programmal állnának elő a jövő év első hónapjaiban.