Lesgól

Jobb későn, mint soha alapon Magyarország miniszterelnöke is tiszteletét tette a több mint két éve totális orosz agresszió sújtotta szomszédos országban. Igaz ugyan, hogy ezúttal sem elsősorban magyar miniszterelnökként, hanem az uniós soros elnökséget betöltő ország kormányfőjeként vette rá magát arra, ami más nyugati vezetők számára egyfajta erkölcsi kötelesség, a bajba jutott országgal való szolidaritás kifejezése volt, de így is több mint semmi. Mindenképpen előrelépés ahhoz képest, hogy a 2022-es választási kampányban az ukrán elnök volt az egyik legfőbb ellenfél, az idei EP-kampányban pedig úgy riogatott az ukrán önvédelmi harcot pénz-paripa-fegyverrel, netán katonákkal is megsegíteni kész „háborúpárti” uniós elittel a kormánypropaganda, mintha a világháborús veszélyt is magában hordozó helyzetet Zelenszkij, Ukrajna és „Brüsszel” idézte volna elő. Bár az én képzelőerőm változatlanul kevés ahhoz, hogy megértsem, hogyan lehet ilyen pedigrével mosolyogva kezet fogni azzal, akire több mint két éve bűnbakként ujjal mutogatnak.