A játszótér, ahova még elvihettelek, nincs messze a lakásunktól. Esténként járok oda. Lemegyek a lifttel az ötödik emeletről, kilépek a házból, és balra fordulok. A betonlapok repedéseiben fűcsomók ácsorognak. Átmegyek az úttesten, nincs nagy forgalom. Először a focipálya jön, utána a homokozó. A mászóka köré bokrokat ültettek, feketén merednek az ég felé. Csend van. A csúszda még őrzi az apró farmernadrágok melegét. A hintán azonban már csak a szél lengeti a lábát gyakorlott ügyességgel, de nem hajlong olyan nagy örömmel előre és hátra... Читать дальше...