Spányik Miklós: Habitus
Emmácska világéletében mosogatott. Járta a vendéglőket, és vidáman teljesítette a rábízott konyhai feladatokat. A mindig hófehér kötényére is büszke volt, azt vallotta, hogy csak ügyetlen asszony képes foltokat ejteni rajta. A munkáját mindenütt elismerték, kizárólag a nagyképű személyzet, köztük a felszolgálók szórtak rá megvető pillantásokat. Ám ez soha nem bántotta, a lelke mélyén örök békesség honolt. De ahogy telt-múlt az idő, Emmácska ízületei szépen, lassan kezdték felmondani a szolgálatot. Читать дальше...